A tsukamakiról is hosszú könyvet lehetne írni, de ezt szerencsére már megtette Mr.Thomas Buck, akinek a könyve könyvtáram gyűjteményét gazdagítja. Ezért csak a lényeget írom le röviden.

A tsukamaki szerepe, hogy megfelelő, kényelmes és csúszásmentes fogást biztosítson a markolaton, és hogy elszívja a tenyéren keletkező esetleges izzadtságot.

A markolat befonására számtalan stílust alakítottak ki, ezeknek elsősorban esztétikai jelentősége van.

Én a tsumami-maki stílust szeretem, az összes markolatom így fonom be már évek óta.

A tsukamaki eredetileg selyemből készül, de készítették pamutból is, illetve ezek keverékéből. Előfordult bőr tsukamaki is és papíból is készült, amit lakkal beitatva tettek keménnyé, erőssé.

Készítették sziláscet sziláiból is, vagy durvább növényi rostból, vagy rattanból.

Sokféle stílusban szőtték a tsukamakikat, általában a nők körében volt elterjedt foglalatosság.

A legtöbb stílusú fonat alá hishigamikat, hajtogatott papíralátéteket kellett helyezni a feszes tartás érdekében. Manapság kevesen tudják, hogy a hishigaminak azt a szélét, amelyik a markolat széle felé kerül, finoman laposra kell kalapálni, különben a használat miatt egyre erősebben fog látszani, ami elcsúfítja a markolatot. Ezt nem említik a könyvek.

A színeket és stílusokat illetően bármilyen kombináció elképzelhető, akár vegyes színűek is lehettek. Főleg ízlés kérdése, de családi sajátosság is lehetett a régi időkben, sok esetben ma is az.

Én szeretem a lilát, tengerészkéket, türkizkéket, sötétzöldet, rozsdabarnát, vöröset, de a még feketét is, amennyiben fekete szín is van a tokon.

Kevertszálas tsukamakit használok, ami minden tekintetben megfelelő fogást biztosít a markolataimnak. Kevés higított lakkal be szoktam ereszteni a fonatot. Ez nem érezhető a fogásnál, viszont tartós stabilitást biztosít a markolaton, egyáltalán nem tud elmozdulni és ugyanúgy elszívja a tenyér nedvességét.

Régen előfordult, hogy a tsukamakit vastagon átitatták lakkal. Ez nagy tartósságot ad a markolatnak, viszont könnyen csúszóssá válhat nedvesség hatására.

Fontos kimérni és beosztani a tsukamaki pontos helyét a markolaton, hogy az elkötés a megfelelő oldalra kerüljön. Bizonyos esetekben ez felcserélődhet, például akkor, ha a markolatot rövidíteni kellett, de nem akarták újrafonni az egészet.

Szamurájfilmekben lehet látni, hogy a harcos a szájába vett vízzel, vagy itallal végigspriceli a markolat mindkét oldalát, vagy pedig a száraz földbe, vagy porba tenyerel, mielőtt kézbe veszi a kardját.

Mindkét esetnek megvan a jelentősége. Ha túlságosan száraz a tenyér, a markolat könnyen kidörzsölheti azt, az izzadt, vagy véres tenyérben pedig könnyen megcsúszhat a markolat. E két eset kiküszöbölésére alkalmazták ezeket a találó megoldásokat.