A japán kard kézvédőjével kapcsolatban manapság két tábort lehet említeni: vannak, akik az acéltsubákra, és vannak, akik a színesfém tsubákra esküsznek.

A tsubák formája és díszítése nagyon változatos. Vannak alaptípusok. Ezeken belül és kívül is végtelen a díszítések tárháza. Van áttört, teli, rátétes, aranyozott, ezüstözött, festett, állatos, emberes, növényes, tájképes, csatajelenetes, mitológiai ábrázolású, szimbólumos, írásjegyes, tárgyakat ábrázoló, jelenségeket ábrázoló, és még amit emberi fantáziával el lehet képzelni.

Láttam már elefántosat és szanszkrit írásjeleset, de még latin betűs tsubát is. Úgy gondolom, hogy a saját tervezésű hindu AUM-jeles tsubám és a napokban tervezett és ezért még nem publikált saját O.H.- monogram tsubám nem lóg ki a sorból.

Az acéltsuba főleg a régebbi kardokon volt, színesfém tsubák inkább az Edo-korra jellemzőek.

Az acéltsubák szívósabbak és keményebbek, mint a színesfém tsubák. Az acéltsuba viszont könnyen megrozsdásodik, ha rendszeresen kézzel érintik. A felületére védő bevonatot lehet maratni vegyszerekkel, vagy lehet kezelni olajos ráégetéssel, akár lakkozni is lehet. Sok megoldás van a védelmére. Ezek a módszerek jól védenek a korrózió ellen. Az acéltsuba lehet fekete, szürke, barna , de kékes-lilás árnyalatú is, ha éppen úgy akarjuk.

A színesfém tsubák felületén ún. nemes oxidréteg képződik, ami a fémet megvédi a további korróziótól. Ez lehet mesterséges, vagy természetes. Nagyon szép színeket lehet kihozni ezekből a tsubákból a vöröstől a sárgán keresztül a barnáig, de lehet fekete is, szürke is.

Létezik a modern cink-alumínium, vagyis spiáterből készült tsuba. Ez az anyag rideg és alacsony olvadáspontú, tompa fényű szürke fém. Galvanizálni szokták, vagy eloxidálják,vagy csak egyszerűen befestik a felületét. Lehetnek szépek, de rövid a szépségük, mert előbb-utóbb lekopik a felületük és előbújik a szürke valóság.

A spiáterből készült tsubákat és szerelékeket nem szeretem.

Az acéltsuba tehát erősebb a színesfémeknél, felfogja a kardvágást is, míg egy könnyű, dúsan áttört bronz, vagy réztsubát könnyen át lehet vágni. Viszont manapság nem indokolt, hogy karddal harcoljanak egymással, ezért végül teljesen mindegy, hogy kardunkat milyen anyagú tsuba ékesíti.

Hit, vagy ízlés kérdése a választás.

Az én kardjaimon van acéltsuba is, bronz is, sárgaréz is. Kedvencem a barnára patinázott bronzból készült lótusz-magházat ábrázoló tsubám, melyet én magam terveztem Sikereket ért el nyugati gyűjtők körében,de Japánban is.

Az egyéb szerelékeimet illetően bronzot és sárgarezet használok, acélt egyáltalán nem. Ezeket szintén patinázom.