A mekugi bambuszból készül, néha szaruból is. Jobb esetben nagy átmérőjű bambuszból, annak is a kérgéhez közeli részéből, mert itt a legerősebb az anyaga. A mekugi nagyon apró, de mégis nagyon fontos alkatrész, mert enélkül a kard használhatatlan, nincs, ami összetartsa, szétesik.

A mekugi hossza akkor jó, ha a helyére ütve nem áll kijjebb a fonat magasságától, de legalább addig ér. Ez azért fontos, mert „vakon” is érezhető a tenyérrel, hogy a mekugi a helyén van, így biztonságosan lehet használni a kardot. A túl hosszú, kiálló mekugi zavaró tényező a gyakorlásnál.

Tehát a mekugi a kard jobboldaláról van behelyezve a markolatba.

Még jobb, ha a mekugi helye ferdén, legalább 14-15 fokkal megdöntve van kifúrva. Ez azért előnyös, mert a kard szétszedésekor nem kell a fonatot feszegetni, hogy hozzáférhessünk a mekugihoz a kiütővel.

Ha már a megugiról beszélek, akkor megemlítem, hogy az én kardjaimban döntött és kúpos megugik vannak. Én viszont sárgarézből, esztergálással készítem őket a biztonságosabb kardhasználat miatt. Ezt azért preferálom, mert többször találkoztam lötyögő-zörgő karddal, amelyből a mekugit három darabban szedtem ki. A törött mekugi fokozottan balesetveszélyes, mert gyakorlás közben a penge kirepülhet a markolatból!

A kúposságukat tekintve Morse-kúpot használok, a furatot kúpos dörzsár segítségével alakítom ki. „A Morse-kúp szabványosított szerszámvég-kialakítás, amely abból a célból készül, hogy a kúpos végű szerszámot a vele illesztett foglalatban a felületek között létrejött súrlódás a helyén tartsa. A Morse-kúppal megvalósított kötés önzáró, csak eszközzel bontható.”

A keményfa (bükk, kőris, akác) markolataimban a 14-15 fokos dőlésszögű, Morse-kúpos félkemény sárgaréz mekugi az én fejlesztésem. Biztonságos, könnyen ki-és beüthető, tartós, antikolva pedig harmonizál a szerelékeimmel!