Csak a lényeges dolgokat sorolom fel!

Először is nézzük meg, hogy a japán kard (például a katana) milyen alkatrészekből áll.

(ha a képet új lapon nyitod meg, akkor eredeti méretben láthatod, könnyen olvashatod a számozást!)

A japán kard alakja és mérete többféle. Van hosszabb, rövidebb. Íveltebb és kevésbé ívelt. Van egyenletesen ívelt, van tőben íveltebb és van a hegye felé íveltebb. Van majdnem egyenes és egyenes. Van szélesebb és keskenyebb. Van rövidebb és hosszabb hegyű és van fokéllel rendelkező is. Van hirtelen keskenyedő és van alig keskenyedő. Van vastagabb és van vékonyabb. Van vércsatornás és vércsatorna nélküli. Ez utóbbiból sokkal több van, mint vércsatornásból.

Többféle kissaki (kardhegy) létezik. A kardhegy a keresztirányú yokote-vonaltól kezdődik.
A valódi yokote két, eltérő irányú konvex felület találkozása. Ez nem egyenlő a lekerekített végű, keresztirányban megcsiszolt hegyű pengéken látható határvonallal.

Tehát sokféle japán kard van, méret és típus szerint is. Az edzési vonal (hamon) rajzolata is jellemző, sokféle létezik Van olyan is, amelyiken nincs edzési vonal, ez viszonylag ritka.

A kardokon a hajtogatás által létrejön a felületen az erezetes rajzolat (hada), ezek is különbözőek.

A markolattüskék (nakago) is lehetnek különbözőek. A felületük átmunkálása is különböző.

A penge (toshin) keresztmetszete is többféle lehet.

Általában az élhosszúság határozza meg a kard típusát. Egy shaku alatt tanto, vagy aikuchi. Egy és két shaku között wakizashi vagy  kodachi, vagy uchigatana, két shaku fölött katana, vagy o katana, vagy tachi , vagy handachi.

Ezektől vannak eltérő esetek, amikor a típust nem a pengeméret, hanem a szerelék típusa, illetve a funkció határozza meg.

A szerelékek mérete és alakja, valamint a markolat alakja és a markolatfonat  is többféle lehet.

Ezen a linken különböző gyönyörű markolat található:

http://www007.upp.so-net.ne.jp/m-kenji/tsukamaki.html

A kard tokja is többféle lehet. Volt ilyen is:

A kardok méreteit a páncélzat változása és a harcmodor változása határozta meg.

Az Edo korban divatos volt a régi, nagy pengéket megrövidíteni, ami a markolattüske felől történt. Ettől a markolattüskén lévő felirat sok esetben elveszett, de meg is lehetett menteni.. A második nakago-illusztráción ez is szemléltetve van.

A megrövidített kardokon több furat (mekugi ana) is látható a markolattüskén, attól függően, hogy hányszor rövidítették. Rövidíthették akkor is, amikor a kard új szereléket kapott. Ezt a majdnem, vagy már egymásba érő furatok mutatják.

A csorbult pengéket újracsiszoltatták ezáltal keskenyebbé vált és vékonyodott is. Minél többször csiszoltatták újra, úgy fogyott az edzett részből (yakiba), végül alig maradt belőle. A sokat csiszolt pengéket úgy lehet felismerni, hogy a markolattüske és az él találkozásánál a szeglet (hamachi) sokkal kisebb, mint a penge hátánál lévő szeglet (munemachi).

A hamachi és a munemachi egy magasságban vannak. Itt a legvastagabb a penge keresztmetszete. Nagyon sok másolaton, vagy iaitokon. (gyakorlókardok, melyeknek a pengéje általában cink –alumínium ötvözet, a felülete pedig krómozott) ez eltolódik az egyszerűbb kivitelezés miatt. Ez főleg a szétszedéskor látszik. Nem esztétikai hiba, de az eredeti japán kardok nem így készültek!

A másolatok pengéjén ritkán látszik az erezet, vagy pedig túlságosan is kontrasztos az erezet.

A másolatok pengéjén vagy van edzési vonal, vagy nincs, vagy csak esztétikai edzési vonal látható.

A silány másolatokon ritkán foglalkoznak a markolattüske precíz kialakításával. Általában flexszel csiszolt, göröngyös és csámpás szokott lenni.

Főleg a kínai másolatokon két furat van a markolattüskén, két pecekkel van  a markolat rögzítve. Ráadásul nincs lesorjázva, mindig éles a furatok széle a pengén! Az eredeti japán kardokon mindig csak egy rögzítőpecek (mekugi) volt!

A gyengébb másolatokon a gallér (habaki) formája általában nem megfelelő. Sokszor keskenyebb a pengénél, vagy a markolat felé lejt. Ez súlyos használati és esztétikai hiba! A jó habaki a markolat felé szélesedik, az eleje pedig egyvonalban van a pengével!

A másolatokon sokszor a kurigata, vagyis a tokon lévő fül rossz helyen van. Túl messzire teszik a koiguchitól, vagyis a tok bemeneti nyílásától. Ez hiba! Megnehezíti a kard helyes használatát minden kardrántáskor és minden eltételkor! Eredetileg katanák esetében 4 ujjnyira, wakizashinál 3 ujjnyira, tantónál pedig kétujjnyira kell lenni a kurigatának a koiguchitól!

Hiba, ha túlságosan szorul a habaki a tokban! Hiba, ha lötyög a habaki a tokban! (Ez utóbbi nem minden esetben hiba, a kardhasználó stílustól és mesterétől is függhet.) Idővel a sok használattól kikopik a koiguchi, olyankor szűkíteni kell a nyílásán!

Hiba, ha a kard nagyon lötyög a tokban! Ez azt is jelentheti, hogy sorozatgyártott pengének sorozatgyártott a tokja is. A sorozatgyártott tok nem csak belül tágas, hanem kívül is vastag, ormótlan, ami esztétikailag sem megfelelő!

A jó tok (saya) majdnem passzos a pengével, finoman csúszik benne az acél. A jó saya egyedileg készül a pengéhez.

A markolat (tsuka) nem jó, ha túl kövér!  Ez a kard háta, vagy éle felől látható, de érezhető is. A markolat legyen közepesen lapos, így jobban alkalmazkodik a tenyér alakjához, könnyebb vonalban tartani a kardot. A markolaton lévő fonat (tsukamaki) legyen mindig feszes. A másolatokon sokszor nagyon csúnyán van befonva a markolat és azt sem tudják, hogy hogyan kell elkötni a fonatot. Ráadásul a hishigamit ( papíralátétet) kispórolják a fonatból, pedig sok fonat-stílusban szükség van rá. Súlyos esztétikai hiba!

Másolatokon sokszor előfordul az is, hogy a rájabőrt (samegawa) keresztben vágják fel és úgy ragasztják fel a markolatra. Ez helytelen! A rájabőrt mindig hosszában kell felragasztani és ráadásul úgy, hogy a nagyobb szemcsék mindig a markolat vége felé legyenek, főleg a markolat külső oldalán!

Másolatokon sokszor előfordul a silány, cink-alumínium ötvözetből (spiáter) öntött szerelék. ezekről egy idő után lekopik a bevonat és matt szürke lesz a színe. Nem ajánlott!

Másolatokon sokszor előfordul, hogy a szerelékek ferdén, csámpásan vannak elhelyezve a markolaton. Ez súlyos esztétikai hiba! Ilyesmit eredeti japán kardokon nem lehet látni!

Sokszor előfordul a másolatokon, hogy a markolat eleve csámpásan áll a pengéhez képest, a penge nem a markolat középébe fut. Ez is súlyos esztétikai hiba!

Sok másolaton láttam fogaskerékre emlékeztető seppákat (alátét a kézvédő két oldalán) Ez is súlyos esztétikai hiba, ilyen nem volt az eredeti kardokon!

Sokszor találkoztam másolatokon sorjás, éles alkatrészekkel. Ez nem előnyös, mert szúrja, vághatja a kezet használat közben. Hiba!

Sok másolaton előfordul, hogy a menukikat (markolatdíszeket) nem jó helyre helyezik. Ez súlyos hiba, mert rossz fogást eredményez a markolaton!

Sokszor előfordul másolatokon, hogy már a tokban lévő kardon látszik, hogy az egész kard úgy csámpás, ahogy van! Ez súlyos esztétikai hiba!

A penge, ha túl ívelt, akkor nehezebb gyorsan kirántani a tokból, valamint amikor megállítod a vágást, könnyen megbillenhet a kézben.

A penge, ha túl egyenes, nehezebb vele szépen gyékényt vágni, viszont könnyebb gyorsan kirántani a tokból. 

Ha a kardod túl hosszú, akkor nem tudod megfelelően használni. Ha a kardod túl rövid, akkor ugyanez a helyzet. Ha a kardod túl nehéz, akkor sem tudod megfelelően használni, ha túl könnyű, az sem jó. A penge kiválasztásakor meg kell találni a középutat. 

Hiba, ha túlságosan csörög-zörög a kard használat közben! Zavaró tényező lehet gyakorlás közben, vagy jelezheti azt is, hogy a mekugi el van törve!

Hiba megvásárolni az olcsó kardápoló készletet! Az abban lévő kis kalapács nem megfelelő a kard szétszedéséhez! Ugyanis a kalapácsban lévő kis kiütő pecek túl vékony, ezáltal beleverődik a mekugiba, ahelyett, hogy azt akadálymentesen kiütné a helyéről! A kis kiütő pecek átmérője legyen legalább 2,5, de inkább 3 mm!

A kardok pengehosszát összeszerelt állapotban  mindig a habakitól kell mérni, sosem a tsubától (kézvédőtől) !

A kardot , amelyik acélból van, minden használat után illik megtakarítani, akár eredeti, akár másolat. Ennek hiányában azokon a helyeken, ahol hozzáér a kezünk, elkezd rozsdásodni. Már a halvány rozsdafoltok eltüntetése is csiszolást igényelhet, ami munkaigényes és drága!

Sokan azt hiszik, hogy a choji (szegfűszeg)-olaj nem más, mint amit illóolajként lehet vásárolni kis üvegcsékben. Ez tévedés! Tömény szegfűszegolajat tilos a pengére önteni!.A choji-olaj nem más, mint 99% bázisolaj és 1% szegfűszegolaj keveréke. A bázisolaj mindig ásványi olaj, mert a növényi olajak megromolhatnak, vagy beszáradhatnak. Én paraffinolajat használok a karbantartáshoz már 20 éve, ami tökéletesen bevált, ráadásul olcsó is. Ritkán keverek hozzá illóolajat. Azt sem árt tudni, hogy a penge karbantartása után az olajat rendesen le kell törölni a pengéről, nem szokták tocsogósan hagyni, mert a por könnyen ráragad, ami aztán a tokban fog kikötni.

Tudni kell azt is, hogy hosszabb idő elteltével a kardhüvelyben megjelenhetnek olyan baktériumok is, amelyek az anyagcseréjük során savas kémhatású anyagot termelhetnek, ami szintén rozsdafoltot okozhat a penge felületén. ilyenkor nem árt a tokot lecserélni, vagy a belsejét kivakarni egy speciális szerszám segítségével, ami eltávolítja a fertőzött felületet.