Ez a három alkatrész (pontosabban négy, mert két menuki van a markolaton) nagyon fontos a kard használhatósága szempontjából is.

Az első kettő zárja le a markolat két végét, valamint erősen össze is tartja a markolatot.

A harmadik, a menuki egyfajta dísz, amely a markolat két oldalán helyezkedik el, a megfelelő helyen.

A fuchi és kashira is megjelenhet több stílusban, formában, különféle díszítéssel, különféle anyagokból.

Acél, bronz, réz, ezüst, a legelterjedtebb fuchi-kashira nyersanyag. Ha a kashira elveszik, akkor általában vízibivaly szarvból készített kashirával szokták pótolni. A kashirát a shitodome nevű, két kis lyukas, ovális és peremes alkatrész rögzíti a markolat végén, valamint az azon átfűzött tsukamaki. Éppen ezért az antik kardokon lévő kashira szinte kivétel nélkül mozog, lötyög. Én a kashirát minden esetben felragasztom a markolat végére, így egyáltalán nem tud elmozdulni rajta. A fuchit semmiképpen nem szabad ragasztással rögzíteni, mert a belsejébe helyezett papíralátétekkel szokták/lehet nekifeszíteni a markolatot a tsubának, hogy az ne lötyögjön a kardon. A tsuba mindkét oldalán egy-egy seppa helyezkedik el, ezek általában vonalkás, csipkés díszítésűek, lényegében esztétikai jelentőségük van. Az anyaguk általában vörösréz, amit ezüstfóliába csomagolnak, vagy sárgaréz, de lehet bronz is.

Az én fuchi-kashiráim semleges, vonalkás felületi átmunkálással vannak díszítve és bronzból, vagy sárgarézből készítem őket. Jól harmonizálnak a többi alkatrésszel, így az egész karddal.

A seppáim anyaga vörösréz, sárgarész és bronz, én a csipkézett díszítést kedvelem a széleiken.

 A menuki is szinte mindent ábrázolhat. Az a lényege, hogy a markolaton megfelelő fogást biztosítson, ezen kívül esztétikai hatást is ad a markolatnak. Fontos, hogy a fonat miatti takarások ellenére látható, felismerhető legyen az ábrázolása. Ezért igen aprólékos megmunkálást igénylő alkatrész.