Azt mondják egyesek, hogy a japán kardnak lelke van. A japánok pedig azt mondták, hogy a kard a szamuráj lelke.
Én azt mondom, hogy a kard (mint minden tárgy) az elme kivetülése, vagyis a kard az elme része. Tőlünk függ, hogy a kard fegyverré válik vagy gyakorlóeszközzé, vagy csak egy dísztárgy lesz a falon. Nélkülünk pusztán egy ártatlan, semleges tárgy marad. A kardot használhatjuk gyilkos szándékkal életek kioltására. Használhatjuk arra, hogy rendszeres gyakorlás és összpontosítás által magasabb szellemi szintre jutva a saját egónkat "vágjuk ketté" a segítségével. Dísztárgyként is tekinthetünk rá a szépséget keresve. Amikor egy tárgyban a szépséget keresed, akkor tulajdonképpen az elmédben lévő szépséget keresed és hozod felszínre. Mindent összevetve a kard olyan, mint egy tükör, amelyben megláthatod az emberi elme valódi természetét.
Mitől is eredeti egy japán kard? Attól, hogy japán mester készíti (Japánban) a japán hagyományok alapján, japán nyersanyagból. Talán az alapanyag annyira nem lényeges, hiszen az Edo-korban a japán mesterek import alapanyagból is dolgoztak. Viszont minden más esetben másolatról beszélünk, még akkor is, ha az elkészült kard megszólalásig hasonlít az eredetihez.
A japán kard elkészítése több szakembert igénylő, összetett feladat, melynek Japánban hagyományai vannak, sok száz éve. A kardkovács készíti a pengét. Jól ismeri az acél, a szén és a tűz tulajdonságait. Hajtogatásos eljárással kovácsolja a pengét, ami vagy összetett, vagy homogén, majd megedzi a kard élét és egy durva csiszolást végez a pengén. A "lélekcsiszoló" adja meg a penge végső fényét és az élét. A puhafából készült tokot és markolatot is gyakorlott szakember készíti. A fém alkatrészeket, a tok lakkozását, a markolat befonását is mind külön mesterek végzik.
A képzett japán mestereknél apáról fiúra, tanítványra öröklődik a hagyomány. A nem japán mesterek, akik precíz másolatokat akarnak készíteni az eredeti japán kardok alapján, elég nehéz fába vágják a fejszéjüket.
Utóbbiaknak bizonyos szempontból nehezebb, bizonyos szempontból pedig könnyebb dolguk van. Nehezebb azért, mert nincs, aki átadja nekik a tudományt, aki megtanítja őket az eredeti mesterfogásokra.* Könnyebb pedig azért, mert a nem japán készítőket nem kötik a hagyományok, az esetleges szabályok, tehát alkotói szabadsággal is rendelkeznek. Viszont ahhoz, hogy jó kardokat készítsünk, ismernünk kell a funkcióját, a pontos használatát, a felépítését, az eredetét, a hozzá kapcsolódó történelmet. A jó másolat készítéséhez eredeti, antik kardokat kell tanulmányozni, mert a másolatok tanulmányozása tévutakra vezetheti a készítőt. Ez pedig oda vezethet, hogy a kard után vágyók rossz, használhatatlan kard birtokába jutnak, amiről más laikusok is könnyen elhiszik, hogy amit a kezükben tartanak, az egy tökéletes másolat. (*Ezt azért fontos megemlítenem, mert kardkészítő lévén rengeteget kísérleteztem, míg sikerült olyan technológiát kialakítanom, amellyel az eredetikhez hasonlatos kardokat készíthetek. Bár hozzáteszem azt is, hogy sosem állt szándékomban az eredeti, ősi technológiákat használni a készítéshez. Arra törekedtem, hogy modern, ötvözött acélból, modern eszközökkel, gépekkel, percízen és rövidebb idő alatt készítsem el a kardomat. Ezért is adtam a blogomnak és a munkáimnak a Modern Nihonto nevet.)
